AMIKOR CSAK AZ KELL

Amikor már nem kell a szó, csak a kibaszott vágy,
amikor benned tombol, és semmire sem vársz,
nem kell hozzá szerelem, se rohadt vallomás,
csak egy vad éjszaka, és kurvára semmi más.

Nem kell, hogy szeress engem, nem kell szép beszéd,
ne kérdezd, mi lesz holnap, ne akarj többet még,
csak legyen ez az éjszaka mocskosan szabad,
aztán reggel mindenki a saját útját folytatja majd.

Közelebb lépsz, s a levegő egyszerre forróbb lesz,
a csend is káromkodik, ahogy a vágy egyre nő benned,
nincs „miért”, nincs „mi lesz”, nincs kurva nagy titok,
csak két ember, akik ma éjjel elveszni akartok.

Nem kell gyengéd mese, nem kell rózsaszín hazugság,
csak az a nyers feszültség, amitől beleremeg a világ,
nem kell a lelked, és az enyémet se keresd,
ezen az éjszakán a lelkünk helyett testünk felel.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Orál-Morál

Ajkaid tüzében élek, ott lüktetek, szád ölelésében megtisztul mindenem. Vágyam benned utat talál, sóhajom sas-szárnyként az égbe száll. Ha ajkaid közé engedem magam, mint oltár lángja, úgy lobban szavam. Szádban

Másként – vibrivel

A vágy nem szégyen, nem titkolt varázs, a test nem rabszolga, hanem parázs. Nem elrejtendő suttogó zene, hanem az élvezet táncoló tere. A nő, ha érzi, hogy mi rejlik benne,

Kannibál szex

Te nézel rám, s a fogad fehér penge, mégis lehunyom szemem csendben. Mert hinni akarom, hogy nem lesz pokol, a mosolyodba rejtett ragadozó csókod. Gondolatunk villan, milyen bolond dolog, mindkettőnk

Bibe és Porzó

A virág tárja titkos testét, vágy szólítja szelíd neszét, porzó hajlik, szórja fényét, s a bibe hívja rejtek mélyét. A bibe csókra szomjasan, fogadja porát lassúan, s a porzó útja

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!