MIVÉ LETT A VILÁG

Mivé lett a világ? Csak kérdezem némán,
a remény is eltéved egy kihűlt éjszakán.
Az utcák kövén csend és megtört álmok járnak,
a tegnap emlékei lassan porrá válnak.

Valaha kéz a kézben indult még az élet,
ma idegenként nézzük egymást és az eget.
A bizalom tört üvegként hull a porba,
s nem talál vissza többé régi otthonunkba.

A szó is könnyebb lett, mint a szél futó nesze,
mégis nehezebb, mint a mindenség terhe.
Az ígéretek most elhalnak hajnal előtt,
mint dércsípte virágok a kopár mezőn.

A hajnal is fakóbban bújik fel keleten,
mintha elfogyott volna minden türelem.
A nap is fáradt arccal néz ma le ránk,
s a remény küszöbén csak hideg árnyék áll.

A gyermek még csodát keres minden esélyben,
de csalódás éri már az első télben.
A mesék helyén rideg valóság didereg,
s korán megöregszenek az ártatlan szemek.

A pénznek és gazságnak épül minden új oltár,
az emberi lélek pedig némán odaszáll.
A becsület kopott kabát a szél ölén,
s a szégyen is elalszik a hazugság ölén.

Az igaz szó súlyát ma kevesen viselik,
a tiszta tekintetek ködbe vesznek itt.
Az önzés egyre hangosabb, a jóság egyre fél,
s a csendben annyi kimondatlan veszteség mesél.

Mennyi elszalasztott ölelés él velünk,
mennyi ki nem mondott bocsánat ég bennünk.
A bánat köve lassan a szívünkre nehezül,
s a remény is elfárad, mire újra felderül.

Hiszem, hogy egyszer újra egymásra találunk,
nemcsak egymás mellett, hanem egymásért is állunk.
A szeretet csendesen utat tör a kövön,
S élet fakad majd újra minden közönyön.

Ha eljön az a nap, mikor felébred a világ,
Nem a gyűlölet rajzolja többé az égbolt ívét ránk.
A sebekből erő, a könnyekből fény fakad,
S az ember újra ember marad.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Fejtartás

Ha gond borul rád, s terhe húzza vállad, ne engedd, hogy bilincsbe zárja szárnyad. Emeld fel fejed, s lásd mennyire tágas az ég, hol új reményt sző a fény a

Nem az számít

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

A halhatatlan szépség

A szépség az emberben törékeny vendég, a művészetben már halhatatlan emlék. S míg a test lassan porrá lesz, semmivé, a szépség a művekben örökre él. Ott van a vászon, az

Szeress, ha elkerülhetetlen, ölj!

Ha kell, szeress, s ne rejtsd el a szíved, ne félj kimondani, ami benned éltet. A vágy, a láng, a szenvedély vezessen, s kötődésed soha meg ne rettenjen. Ha kell,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!