A megismerés peremén

Nem látok többet annál, mi elém kerül,
mégis érzem: a világ messzebbre terül.
Van valami, mi némán hívogat,
s túléli bennem a kimondott szavakat.

A tudat partján áll a gondolat,
s a túlpartra már nem vezet hidakat.
Csak sejti azt, mit el nem ér soha,
mint csillagot, melynek távol az otthona.

A létezés nem kérdi, értjük-e nevét,
csak ránk borítja végtelen lepelét.
Mi nézzük őt, mint gyermek a csodát,
mely nem magyaráz, csak kitárja önmagát.

Nem hiány az, mit nem tud felfogni ész,
mert az csak más dimenzióba nyíló rés.
Mint tengerek fölött lebegő ködök,
melyek mögött a part mindig örök.

Nem birtokolhatom a végtelent,
mégis átjár néha odabent.
Mint szél, amely az arcomhoz simul,
és mire felfognám, már elvonul.

Talán a létezés nem megfejtést kíván,
hanem hogy végigmenjünk az útján.
S ne féljünk attól, mit nem értünk még,
mert nem csak abból áll a mindenség.

S ha egyszer elcsitul minden zaj,
és mielőtt lehull rólunk minden földi baj,
Talán megértjük, mit talált a szív:
a transzcendens nem bizonyít – csak hív.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Fejtartás

Ha gond borul rád, s terhe húzza vállad, ne engedd, hogy bilincsbe zárja szárnyad. Emeld fel fejed, s lásd mennyire tágas az ég, hol új reményt sző a fény a

Nem az számít

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

A halhatatlan szépség

A szépség az emberben törékeny vendég, a művészetben már halhatatlan emlék. S míg a test lassan porrá lesz, semmivé, a szépség a művekben örökre él. Ott van a vászon, az

Szeress, ha elkerülhetetlen, ölj!

Ha kell, szeress, s ne rejtsd el a szíved, ne félj kimondani, ami benned éltet. A vágy, a láng, a szenvedély vezessen, s kötődésed soha meg ne rettenjen. Ha kell,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!