A boldogság csak kitalált dolog,
mit magunk elé fest a sok vágy és hitt-ok.
Az öröm viszont itt van, lelkünk megérzi,
s egy egyszerű percet is széppé tud tenni.
A boldogság csak fejben létező ítélet,
amit magunk elé emel a saját képzelet.
De az öröm nem elméletben születik,
hanem adott pillanatban csendesen érkezik.
A boldogság képe mindig változik bennünk,
ahogy múlnak az évek körülöttünk.
Az öröm nem kérdi, kik voltunk régen,
csak megérkezik halkan egy váratlan tényben.
A boldogságról sok könyv sokat beszél,
mindenki mást mond, mindenki mást remél.
Az öröm azonban nem kér magyarázatot,
csak létrehoz bennünk valami varázslatot.
A boldogság sokszor célként lebeg előttünk,
s közben a pillanat kicsúszik kezünkből.
Pedig a lényeg nem az elvi boldogságban vár,
hanem ott, ahol az öröm éppen ránk talál.
A boldogság sokszor csak távoli látomás,
mit sző a vágyból a gondolkodás.
Az öröm viszont nem illúzió,
hanem az életben felvillanó valós jó.
Az öröm minden nap rejt valami apróságot,
egy hangot, egy illatot, egy röpke világot.
S ha észrevesszük, amit kínál nekünk,
gazdagabb lesz tőle az életünk.
Méhes József
(Zümi bá’)