A féltékenység

A szerelem még látszik, de már szétreped a bizalom,
a fals gondolat mögött elindult a mérgező fájdalom.
A féltés belénk mászik, mint lassan nyíló seb,
s a nyugalom helyén csak feszülő vad remeg.

A kétely ránk tapad, mint koszos, nyákos ragály,
s minden kimondott mondat mögött újabb árulást talál.
A levegő besűrűsödik, mint a fojtogató tér,
s a nyugalom helyén nincs más, csak felesleges vér.

A féltés nem érzés többé, hanem fullasztó kényszer,
s minden gesztus mögött újabb támadó jelenik meg.
A szív már nem szeret, csak számol és figyel,
s a nyugalom helyén csak dermedt, üres hideg.

A gyanú ordít, nem suttog, nem hallgat el,
s minden kimondott szó mögött ítélet felel.
A bizalom elpusztul, mint eltapadt fény,
s a szeretet helyén kemény már a sötét.

A paranoia suttog, s minden szót kiforgat,
A hűség fényéből is árulást mutogat.
A vádak súlya kapcsolatokat temet,
S a szerelem helyén csak pusztító seb lehet.

A végső csend nem nyugalom, hanem üvöltő ideg,
minden gondolatban a paranoia árnyéka remeg.
A bizalom meghal, nincs többé visszaút,
a szerelem helyén csak rom, hisz minden hazug volt.

A vég már csak lassú, rothadó zuhanás,
s minden emlék mögött csak fájdalmas omlás.
A múlt szétesik, mint szétvert romhalom,
s a szeretetből nem marad más, csak üres fájdalom.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Orál-Morál

Ajkaid tüzében élek, ott lüktetek, szád ölelésében megtisztul mindenem. Vágyam benned utat talál, sóhajom sas-szárnyként az égbe száll. Ha ajkaid közé engedem magam, mint oltár lángja, úgy lobban szavam. Szádban

Másként – vibrivel

A vágy nem szégyen, nem titkolt varázs, a test nem rabszolga, hanem parázs. Nem elrejtendő suttogó zene, hanem az élvezet táncoló tere. A nő, ha érzi, hogy mi rejlik benne,

Kannibál szex

Te nézel rám, s a fogad fehér penge, mégis lehunyom szemem csendben. Mert hinni akarom, hogy nem lesz pokol, a mosolyodba rejtett ragadozó csókod. Gondolatunk villan, milyen bolond dolog, mindkettőnk

Bibe és Porzó

A virág tárja titkos testét, vágy szólítja szelíd neszét, porzó hajlik, szórja fényét, s a bibe hívja rejtek mélyét. A bibe csókra szomjasan, fogadja porát lassúan, s a porzó útja

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!