Elhagyatva

Az udvaron ködbe vész minden remegve,
hol egykor gyermek szaladt át nevetve.
Most gaz hajol át a kövek terén,
s dér didereg a szép emlékek helyén.

A küszöb kopott, de még őrzi hűen,
ki járt e házban hajdan nesztelen.
A lépcső mélyén elhalt zaj pihen,
mint téli ág közt a reszkető volt-jelen.

A karosszék még mindig az ajtóra néz,
amerről egyszer a fény hazatért.
De most csak árny ül benne mozdulatlan,
mint régi emlék megfáradt alakban.

A konyha mélyén kihűlt minden illat,
nem száll az est mi fűszerest villant.
Melegség helyett bús szelek sodornak,
mint síró hangok az omló alkonyatnak.

A lyukas eresz alatt álmos eső koppan,
a ház hangtalan, magába roskad.
A törött ablak rideg csillagként int,
s a csönd lassanként mindent beborít.

A kertben már a rózsa is lehajlott,
fejére hulltak néma őszi harmatok.
A kerítésnél megpihent a dér,
s a csend magánya minden nap visszatér.

A pince mélyén megült a sötét,
akár egy régen elhallgatott beszéd.
A pókhálók közt a mozdulatlan idő
őrzi, mi volt, s nem lesz már soha több.

Valaha itt még ünnep lángja égett,
nevetés ringatott hosszú estéket.
Most tompa árny jár a padlók felett,
a ház magába zárja a közelgő telet.

Az idő-óra jár még konok-egyedül,
úgy, mint öreg ember, ki többé már nem örül.
Ketyegő verése tompán a falakra hull,
s a ház minden emlékével lassan elvonul.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Barátság

Nem mérik arannyal, ezüsttel, nem vásárolhatod meg bűvölettel, mert az, ki adja önmagát, az adhat neked igaz csodát. A barátság csöndes vallomás, nem kér díszt, sem koronát, csak azt, hogy

A vihar dobszava

A szél először csak. zúg, mintha titkot hozna messziről. Fák lombjai susognak, feszül a levegő, valami közeleg. Felhők gyülekeznek, mint hadba vonuló seregek sötét lobogók alatt. Az égbolt mélyről morajlik,

A legmélyebb csend

A csend ölében lánggal éghet kín, nem kiált, csak mélybe hull, nem hív. A szó, ha szólna, könnyet oldana, de némaságban él mindörök fájdalma. Mint kőbe zárt titok, úgy él

Okosnak lenni

Elsőre hittem, hogy zseni vagyok, ész, az univerzum is csak általam lett kész. Aztán a valóság finoman megsúgta, ez most nem jött össze, te kis hülye puja.” Később már mondtam,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!