Megújulás az esőben

Indulok el, csak úgy, céltalan,
szemerkél az eső, halkan, szótalan.
Nem siettet semmi, nem húz az idő,
csak lépek tovább, ahogy jóleső.

Csendesen esik, nem nagy eső ez,
inkább csak annyi, hogy észreveszem.
Kilépek alá, nem fordulok vissza,
jólesik most, hogy nem sietek sehova.

A gondok nem tűnnek el, csak hátrébb lépnek,
nem kérnek most választ, nem követelnek.
Mintha azt mondanák: menj csak nyugodtan,
mi megvárunk, most nem vagyunk fontosak.

Amikor majd visszafordulok lassan,
nem leszek új ember, ezt tudom pontosan.
Csak egy kicsit könnyebb, csendesebb belül,
és néha ez az egyetlen, ami igazán fontos nekünk.

Ha majd megállok, és visszatér a zaj,
emlékezni fogok erre a sétára majd.
Hogy volt egy idő, mikor nem siettem,
és jó volt egyszerűen csak megújulva lennem.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Barátság

Nem mérik arannyal, ezüsttel, nem vásárolhatod meg bűvölettel, mert az, ki adja önmagát, az adhat neked igaz csodát. A barátság csöndes vallomás, nem kér díszt, sem koronát, csak azt, hogy

A vihar dobszava

A szél először csak. zúg, mintha titkot hozna messziről. Fák lombjai susognak, feszül a levegő, valami közeleg. Felhők gyülekeznek, mint hadba vonuló seregek sötét lobogók alatt. Az égbolt mélyről morajlik,

A legmélyebb csend

A csend ölében lánggal éghet kín, nem kiált, csak mélybe hull, nem hív. A szó, ha szólna, könnyet oldana, de némaságban él mindörök fájdalma. Mint kőbe zárt titok, úgy él

Okosnak lenni

Elsőre hittem, hogy zseni vagyok, ész, az univerzum is csak általam lett kész. Aztán a valóság finoman megsúgta, ez most nem jött össze, te kis hülye puja.” Később már mondtam,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!