„Baszódj meg”

Néha a szó, mit nyersen mond a száj,
nem harag, csak túlcsordult rím talán.
S ha elcsattan, mint szikra, s végig ég,
ott bujkál benne egy gyengéd remény.

Egy szó, mit más csak átoknak vél,
nálunk lehet a legédesebb cél.
Mert ki azt mondja – baszódj meg végre,
talán csak annyit kíván – élvezz, ne félj te!

Ha nevetve mondod, más íze lesz,
Az indulat színe spektrumot fest,
És már nem üt, csak tanácsol a szó,
Mint eső után a friss illat, s az a jó.

Így hát ne ítéld a nyelvet vadnak,
A szó csak jel – a gondolat ad tartalmat,
S ha durván is hangzik, lehet szép kívánság,
a „baszódj meg” nem káromkodás, hanem jó tanács.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Orál-Morál

Ajkaid tüzében élek, ott lüktetek, szád ölelésében megtisztul mindenem. Vágyam benned utat talál, sóhajom sas-szárnyként az égbe száll. Ha ajkaid közé engedem magam, mint oltár lángja, úgy lobban szavam. Szádban

Másként – vibrivel

A vágy nem szégyen, nem titkolt varázs, a test nem rabszolga, hanem parázs. Nem elrejtendő suttogó zene, hanem az élvezet táncoló tere. A nő, ha érzi, hogy mi rejlik benne,

Kannibál szex

Te nézel rám, s a fogad fehér penge, mégis lehunyom szemem csendben. Mert hinni akarom, hogy nem lesz pokol, a mosolyodba rejtett ragadozó csókod. Gondolatunk villan, milyen bolond dolog, mindkettőnk

Bibe és Porzó

A virág tárja titkos testét, vágy szólítja szelíd neszét, porzó hajlik, szórja fényét, s a bibe hívja rejtek mélyét. A bibe csókra szomjasan, fogadja porát lassúan, s a porzó útja

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!