Kannibál szex

Te nézel rám, s a fogad fehér penge,
mégis lehunyom szemem csendben.
Mert hinni akarom, hogy nem lesz pokol,
a mosolyodba rejtett ragadozó csókod.

Gondolatunk villan, milyen bolond dolog,
mindkettőnk szíve egymásért dobog.
Szelíden enni, nem felfalni egymást,
de csókjainkban mégis zengjük az ősi kannibál imát.

Szelíd fenevad a tested, mint egy oltár,
csókodban ott lüktet az ősi szabály.
Ott, ahol a bizalom talán lassan leég,
ha szeretsz is, lehet, mégis megeszel még.

A bizalom, ez az édes önátadás,
mindig egy kicsit öngyilkosság.
De kell így élni, hogy a másiknál,
marad egy falatnyi önmagunkból talán.

A civilizáció is kannibál – terített asztal,
mert vágyunk mindig ugyanaz marad.
Igaz, itt szavakat eszünk hús helyett.
s belakni akarjuk egymást, míg van ellenfeled.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Orál-Morál

Ajkaid tüzében élek, ott lüktetek, szád ölelésében megtisztul mindenem. Vágyam benned utat talál, sóhajom sas-szárnyként az égbe száll. Ha ajkaid közé engedem magam, mint oltár lángja, úgy lobban szavam. Szádban

Másként – vibrivel

A vágy nem szégyen, nem titkolt varázs, a test nem rabszolga, hanem parázs. Nem elrejtendő suttogó zene, hanem az élvezet táncoló tere. A nő, ha érzi, hogy mi rejlik benne,

Bibe és Porzó

A virág tárja titkos testét, vágy szólítja szelíd neszét, porzó hajlik, szórja fényét, s a bibe hívja rejtek mélyét. A bibe csókra szomjasan, fogadja porát lassúan, s a porzó útja

A nő vágya – lágyan

Mindig, amikor teljesen körém zár az éjed, nem marad más, csak a lassú, biztos lényed. Én pedig engedem – csendben, szelíden, hogy a vágyunk ritmusát te vezesd végig bennem. Méhes

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!