Az öngyilkos

Nem meghalni kíván, csak élni másként,
de zárva minden út, s az ég határként.
A terhek súlya roskaszt, összetör,
a szív kiált, de hangja nem gyönyör.

Még nem a halált keresi – új életet
másik arcát, egy könnyebb, tisztább képet.
Álmok között bolyong, de nincs szava,
a fájdalomnak van csak otthona.

Az ablakok mögött csak éj maradt,
a zajló város érte nem szalad.
A mellkasában üresen kong a csend,
s a tehetetlenség lánca sem enged.

Az ég alján vörösen sír a láng,
a város omlik, nincsen több irány.
A föld reped, a szél jajongva zúg,
s a szívre omlik minden, mint a lúg.

És jön a füst, s a fény is elenyész,
az ég beomlik, minden szó kevés.
A hang szétfoszlik, mintha álom lenne,
s a szív marad csak vergődve, sebzetten.

Így lesz a kiáltásból, néma vágy,
egy sóhaj, melybe senki szív se lát,
az élethez ragaszkodás szakad,
s a menekülés életet tagad.

Még nem a halál hívja, csak a csend,
a lehetetlenség, mely rádermedt.
A kérő ének összezuhan végül,
s a vágy az éggel örök rímbe készül.

Az utolsó szikra is vérbe fúl,
az idő megáll, nem jön semmi új.
Csak sűrű csend, mely örökre bezár,
s a végső szó – kilátástalanság.

És hollók szárnyán jön a mély sötét,
a fényt széttépik, nincs ki védje rég.
A láng kihuny, hamuvá válik ott,
s a szó lehull, mint száraz, törött csont.

A föld reped, a tenger visszavon,
a csillagok lehullnak szédítőn, vakon.
Az idő megáll, perce sincs tovább,
a csend kiált, „Csak pusztulás, halál!”

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Fejtartás

Ha gond borul rád, s terhe húzza vállad, ne engedd, hogy bilincsbe zárja szárnyad. Emeld fel fejed, s lásd mennyire tágas az ég, hol új reményt sző a fény a

Nem az számít

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

A halhatatlan szépség

A szépség az emberben törékeny vendég, a művészetben már halhatatlan emlék. S míg a test lassan porrá lesz, semmivé, a szépség a művekben örökre él. Ott van a vászon, az

Szeress, ha elkerülhetetlen, ölj!

Ha kell, szeress, s ne rejtsd el a szíved, ne félj kimondani, ami benned éltet. A vágy, a láng, a szenvedély vezessen, s kötődésed soha meg ne rettenjen. Ha kell,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!