A vessző folytatás, remény és vágy,
ha van még mit mondani, nyitott az ágy.
De pont kell, ha elfáradsz, ha vége a dalnak,
hogy teret hagyj végül az új szavaknak.
A vessző, ha tiszta, a folytatást hirdeti,
reményt ad a léleknek, a távlatot élteti.
De ha hamis helyre kerül, láncol a múlt,
félhomályban bolyongsz, soha ki nem jutsz.
A szerelem útján is gyakran tévedünk el,
mert vesszőt teszünk pont helyett, pedig nem kell.
A félig élt kapcsolat börtönné válik,
s a lélek szabadsága csak kártékonyan játszik.
De aki kimondja, „eddig tartott, elég”,
az megadja szívében a béke teljét.
Mert pont után új mondat kezdődhet tisztán,
s a lélek kinyílik, mint hajnal a prizmán.
A múlt sokszor súly, amit cipelni akarunk,
mert félünk a végtől, hogy árnyban maradunk.
De a pont felszabadít, leveszi a terhet,
és nyit új utakat, ahol tiszta a keret.
Tanuljunk hát élni a pont erejével,
hogy minden fejezet záródjon békével.
Mert csak aki zárni tud, az képes kezdeni,
és új mondatokat tiszta szívvel teremteni.
Ne tégy oda vesszőt, ahol pontnak kell lenni,
másképp az életed nem fog teljesedni.
A pont nem vég, hanem egy új híd alapja,
melyen átkelve vár téged a jövő dallama.
Méhes József
(Zümi bá’)