A vers nem módszer, nem képlet, nem úr,
inkább egy belső nyomás, ami kigyúl.
Nem szól, csak történik halkan veled,
és ott marad akkor is, ha elengeded.
A forma nem dísz, hanem szerkezet,
amely megtartja a mondandó testet.
Úgy válaszd meg, hogy szolgálja a célt,
ne uralkodjon, de adjon keretet és tért.
A technika csak eszköz maradjon,
ne irányítson, csak megvalósítást adjon.
Ha öncélúvá válik, a vers kiürül,
és elveszti azt, amiért megszületett belül.
A nyelvvel bánj tudatos kézzel,
mert minden szó jelentést hordoz késsel.
Ha a ritmus megbillen, egy sor megáll,
mást jelenthet, mint kezdetben gondoltál.
Figyelj arra, amit más nem vesz észre:
egy mozdulatra, egy félbeszakadt részre.
Egy kavics a cipőben, csizma az asztalon,
valami, aminek nem szabadna ott lenni nagyon.
Nem kell mindenkinek tetszeni,
elég egyetlen, vagy célzott szíveket elérni.
Mert a megfelelés tompítja a hangot,
hidd el, a külön út adja meg a valódi rangot.
A vers párbeszéd költő és olvasó között,
ahol a szöveg hidat ver két tudat között.
Ha az olvasó magára ismer benne,
a célzott gondolat megérkezik rendben.
Az elismerés ne legyen mérce soha,
ma taps, holnap utálat lehet a sorsa.
A vers értéke mindig ott dől el,
megszólít-e mást, másban tovább él-e.
Ne zárj le mindent, hagyj résnyit nyitva,
mert a vers nem dönt, csak jelenlétet ad.
A kérdés éljen tovább az olvasóban,
ott folytatódjon, ahol te abbahagytad.
Méhes József
(Zümi bá’)