Versírás

A vers nem módszer, nem képlet, nem úr,
inkább egy belső nyomás, ami kigyúl.
Nem szól, csak történik halkan veled,
és ott marad akkor is, ha elengeded.

A forma nem dísz, hanem szerkezet,
amely megtartja a mondandó testet.
Úgy válaszd meg, hogy szolgálja a célt,
ne uralkodjon, de adjon keretet és tért.

A technika csak eszköz maradjon,
ne irányítson, csak megvalósítást adjon.
Ha öncélúvá válik, a vers kiürül,
és elveszti azt, amiért megszületett belül.

A nyelvvel bánj tudatos kézzel,
mert minden szó jelentést hordoz késsel.
Ha a ritmus megbillen, egy sor megáll,
mást jelenthet, mint kezdetben gondoltál.

Figyelj arra, amit más nem vesz észre:
egy mozdulatra, egy félbeszakadt részre.
Egy kavics a cipőben, csizma az asztalon,
valami, aminek nem szabadna ott lenni nagyon.

Nem kell mindenkinek tetszeni,
elég egyetlen, vagy célzott szíveket elérni.
Mert a megfelelés tompítja a hangot,
hidd el, a külön út adja meg a valódi rangot.

A vers párbeszéd költő és olvasó között,
ahol a szöveg hidat ver két tudat között.
Ha az olvasó magára ismer benne,
a célzott gondolat megérkezik rendben.

Az elismerés ne legyen mérce soha,
ma taps, holnap utálat lehet a sorsa.
A vers értéke mindig ott dől el,
megszólít-e mást, másban tovább él-e.

Ne zárj le mindent, hagyj résnyit nyitva,
mert a vers nem dönt, csak jelenlétet ad.
A kérdés éljen tovább az olvasóban,
ott folytatódjon, ahol te abbahagytad.

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Beágyazott visszajelzések
Az összes hozzászólás megtekintése

Megosztás:

Kategória további versei

Fejtartás

Ha gond borul rád, s terhe húzza vállad, ne engedd, hogy bilincsbe zárja szárnyad. Emeld fel fejed, s lásd mennyire tágas az ég, hol új reményt sző a fény a

Nem az számít

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

A halhatatlan szépség

A szépség az emberben törékeny vendég, a művészetben már halhatatlan emlék. S míg a test lassan porrá lesz, semmivé, a szépség a művekben örökre él. Ott van a vászon, az

Szeress, ha elkerülhetetlen, ölj!

Ha kell, szeress, s ne rejtsd el a szíved, ne félj kimondani, ami benned éltet. A vágy, a láng, a szenvedély vezessen, s kötődésed soha meg ne rettenjen. Ha kell,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x