Variációk egy témára

Kéz a Kézben! – még csend a vágy,
ujjak között bizsergő láng,
puha érintés, halk ígéret,
út a szívtől a testig ébred.

Az a Kézben! – súlyt kap a perc,
átfognak, s rajtunk test rezdül,
a vágy lassan szorosra feszül,
s a pillanat tenyérbe sül.

Kéz Abban! – titok nyílik,
az érintés mélyre siklik,
a vágy-rezgés hajt kéj-áradattal,
és a nedves test sikolyba hal.

Az Abban! – teljes egység,
vágy és kívánság kellő egyezség,
s összeolvadás izzó cellában,
örök tűzben, még-még akarásban.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A kilenc lyukú híd

A pusztán áll a híres híd, kilenc lyuk őrzi titkait. Nem szekérnek, nem is lónak, gyönyör jut ott a vándorlónak. Az első lyuk kacér, csilingel, nevet, csókol, játszik szívvel. Csipkelődve

Valaki alatt, valaki fölött

Van úgy, hogy magad alatt vagy, mélyben, hol fojt a csend, s tested csak árnyékot hordoz, s minden perc lassan temet. De jön a másik tüze rád, ujja lángként végigszánt,

Izzás a szürkületben

Lombok közt szűrődik a fény, játszik a fűszál, csillan a rét. A park ölel, csendje takar, titkot őriz minden, ha akar. Két kéz találkozik nesztelen, ujj hegye súrol – remeg

A só

Bajsza alatt kacsint a vén, tréfás szava mindig serény. Mondja nevetve, „Hej, bizony ám, nem csak a fiatalt hajtja a vágy!” A só ott csillog, csábít, hív, szívben a láng

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!