Van ilyen

Árnyékod átölel, bár nem érintesz,
tested a levegőn át is rám hatott.
Tekinteted perzsel, mint délben a Nap,
s a világ csendben vár, hogy megadjam magam.

Egy pillantás és többé nem lesz visszaút.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Monogámia a vágy halála

Két ember eleinte még éhesen ég,minden csókban ott lüktet a kéj.Aztán jönnek a csendes esték,és kihűl lassan a közös szenvedély. Nem egyik napról a másikra hal meg,csak egyre ritkábban ér

Cogito vs Coitus

Az ész hidegen épít magának falat,míg a vágy döngetve áttöri azokat.Descartes szava tiszta, mint téli ég,de a test mélyebben őrzi az élet lényegét. „Gondolkodom” – mondja az ember magában,miközben a

A kukkoló

Melóból mentünk hazafelé, cigaretta, csendben,a haver néha rám nézett, de nem szólt egyet sem.Az éj úgy húzta ránk a nedves, hideg árnyát,mint kocsmákból kilépők vállára a magányt. Aztán a semmiből

Közeledés

Az éj leszállt, mint vad, sötét lepel,s a vérünk mélyén ősi dob felel.A józan csend már régen széthasadt,s a testünkben csak ösztön maradt. Szemedben izzó, szűretlen vad fény,mit ragadozó lát

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!