Utak és Hídjaink

Az élet nem tanít soha hangosan,
inkább ismétel, jól-rosszul újra meg újra.
Utak, hidak sora áll mindig eléd,
de végül értsd meg: ki, mit ígér.

Korán tanuld meg, mit jelent megállni,
mikor a csend kezd túl hangossá válni.
Nem minden út visz oda, ahová vágysz,
nem minden ment meg önmagadtól ám.

A rossz híd nem roskad, csak visszavisz,
ahol már egyszer elvesztetted magad is.
Nem öl gyorsan, nem hagy nyomot,
csak lassan kifacsar, míg teljesen elfogysz.

Az ember tanul, sokszor csak későn,
mikor már szakad az utolsó kötél is.
De még akkor is van egy perc,
amikor a „most” végre megmenthet.

A jókor gyújtott láng nyeli el a kifogásaid,
a „nem volt más választás” hazugságait.
A rossz híd ropog, és vele roppan meg
az ember, aki eddig dönteni nem mert.

Nem a múltad pusztítod el ezzel,
csak a múlt jogát, hogy uralkodjon feletted.
Ami igaz volt, túléli a tüzet,
ami hamuvá lesz, sosem érdemelt helyet.

Minél tovább vársz, annál több a rom,
annál nagyobb tüzet kell majd gyújtanod.
A halogatás rossz hidakat szül,
amiken majd végül te is elégsz belül.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A változás

Az idő sodor, a perc sosem marad, a lét-folyam hullámzó árnyakat ad. Szikla áll, de lassan porlad el, s a törvény szól, változni mindig kell. Változás, te örök, te törvény,

Ami visszatart

Van benned álom, fénylőn lágy, de suttog egy hang, ne csináld! Nem más szól így, csak gondolat, mi benned él, s hatalmad ad. De lásd be, a gát csak képzelet,

A véletlen és a szabad akarat

Nincs véletlen, a rend öröktől fogva áll, az okság szövi egybe a létezés fonalát. Minden tettünk előzmény súlyát hordozza, s minden perc jövőt szül, törvényként hozva. Nincs szabad akarat –

A nemtudás bástyája

Itt e század, csupa fény, csupa zaj, Mindenki bölcs, csak ne kérdezd, mi a baj! Okos a telefon, a gazdája nem, De fotózni tud – már az is értelem! A

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!