Felvettem kabátom, mintha pajzsot vonnék,
s kiléptem abból, mit szívemben még tartanék.
Te hagytad, hogy menjek – oly könnyűn engedtél,
mintha nem is számított volna, hogy ott voltam én.
Méhes József
(Zümi ’bá)
- Méhes József
- KATEGÓRIA: LÍRAI
Tévedés!?
Megosztás:
Kategória további versei
Ember, mint gejzír
február 3, 2026
Izland földjén a csend, nem mint imádság,hanem mint teljesség és múlt-jelen világ.Magma, kő, tűz és jég egymástól nem fél,mint test és lélek külön – mégis egyként él. A táj kemény,
Ki, mit érdemel
február 18, 2026
Mindig nyíljon virág a sírodon,madár daloljon égi kóruson,patak csobogjon közeli partokon,fény táncoljon örökzöld lombokon. Ló legeljen sírodon – ne csak szó legyen,mert halmodon csak rét füve terem.Ne gyúljon mécses, ne