Szeress, ha elkerülhetetlen, ölj!

Ha kell, szeress, s ne rejtsd el a szíved,
ne félj kimondani, ami benned éltet.
A vágy, a láng, a szenvedély vezessen,
s kötődésed soha meg ne rettenjen.

Ha kell, szeress, s ragyogjon minden óra,
legyen a léted más szívnek otthona.
Akarjátok, hogy egyek lehessetek,
s a létben tisztán egymásért égjetek.

De hogyha rád tör pusztító hatalom,
s a léted éltető fonalát vágná szét,
ne reszkess akkor – állj ki harcba, s tudd,
ha nem te ölsz, hát téged öl idegen kéz.

Ne bosszú űzzön, s ne vak gyűlölet,
de védd, mi benned emberi maradt.
Az élet szent – s ha védelme a tett,
az ölésben is igazság fakad.

Az élet útján így járhatsz egyensúlyban,
szeress, ahol lehet, s védd, ami marad.
Az egyik adja, a másik őrzi a lényeget,
a méltóságot, hogy ember maradhass.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Ilyenek vagyunk

Van, ki átgondolt értelemmel nézi a világot,s türelmes kérdésekkel kutatja az igazságot.Van, ki ködbe lép, a gyors válaszokra várvahiszi: más hangos szava a gondok orvoslása. Az egyik érti az idő

Miért kutyapicsázunk…?

A hangos gúny nem bizonyít bölcsességet,csak elfedi gyarló, akarnok képességeinket.Ki másokat nyom le, hogy magasabbra álljon,önmaga árnyékában botorkál vakvágányon. Nem kell mindig győzni, nem kell mindig vágni,néha elég csendben, másban

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!