Séta az erdőben

A fény eltűnik hirtelen, árnyék marad,
s a sötétben élesebbé válik minden alak.
Hallani vélem, ahogy a föld beszél,
mély, lassú hangján régen volt időt mesél.

Az árnyék szilánkos csíkban vágja át az utat,
pengéje mindenhol titkos jeleket mutat.
Zöld szemmel néz rám a mozdulatlan fatörzs,
és érzem: itt a csend is mindent egészbe tör.

A fák között ösvény kígyózik tovább,
nem ígér visszatérést, se biztos magányt.
Mégis követem, mert hív a mély,
ahol az ember önmagához ér.

Az erdő mélye lassan rám hajol,
illatokkal telve hív és válaszol.
Avart roppant léptem, nesz felel,
mintha a föld is tudná, hogy meglelem.

Egy tisztás nyílik, mint váratlan titok,
ahol a fűben megremegnek a régi nyomok.
Itt megáll bennem a vad rohanás,
de belül nő a feszültség, mint egy dobbanás.

Megértem már: az erdő nem szelíd,
de nem is kegyetlen – csak őszinte így.
Ahogy letépett rólam minden réteget,
úgy adta vissza valódi énemet.

Amikor kilépek, bennem marad még,
a vad szépségű csend és izzó remény.
Nem hagytam ott az erdő lényegét,
mert az enyém lett – és én az övé.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Karácsony

A konyhából fahéj illata száll, minden porcikán béke jár. A csend is beszél, suttog, mesél, a szív hallgatja, s a csoda újra él. A csomag nem számít, ha ki is

Fecske-emlék

Gyerekkorom tanyájának még érzem az illatát, istálló, fű, széna, abrak, éltető falatát. Lovak fújtatása, tehenek kérődző csendje, az idő kereke most visszaforgott bennem. Két tehén az egyik oldalon, két ló

Lelki társ ravatala

Nem a fizikai halál a legnagyobb veszteség, mert ott a csendben békét lel a vég, de szívünk mélyén súlyosabb a kín, ha a lelki társ életében már nem felel neked.

Az árulás

Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!