Ringispil

A madár csőrén vibrál a nyár,
szemében pirkad aranyló sugár,
a fű alatt hangyák útja kanyarog,
csendjükben ős, földízű titok zsong.

Apró hangyák rohannak riadt sorban,
rettegő élet remeg lent a porban.
Parányi sors veszlik el gyorsan, hirtelen,
s eltűnik a madár gyomrában nesztelen.

De minden röptét zuhanás kísér,
minden szárnycsapás egyszer véget ér,
toll hull alá a késő őszi avarra,
súlyos csend borul elfáradt szárnyaira.

Megindulnak fekete hangya seregek,
könyörtelen, szívós kis egyedek,
érzik a bomló hús üzenetét,
ízlelik a tegnap volt mindenük erejét.

Így fordul át ragadozó és préda,
mint ringispil, mi körbe ér a vursliba,
nincs örök vég, de mindig van kezdet,
egy folyam, mi körbe jár és kérlelhetetlen.

Az ember is e körforgás része lett,
csillagporból gyúrt testre lelt,
madár, hangya, ember és csillagpor
végül mind egy sötét örvénybe hajol.

De amikor tavasszal újra rügy fakad,
fény villan az ágon termett fészkek alatt,
a lombok közt ismét madár dalol,
s hangya fut rohanva a fűszálak alól.

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Beágyazott visszajelzések
Az összes hozzászólás megtekintése

Megosztás:

Kategória további versei

Harmatcsepp

A harmatcsepp apró, mégis egész,benne a világ kerek és mesés.Tükör, mely visszaad egy darab eget,és megszépíti a legegyszerűbbet. Minden reggel újra születik,és minden reggel el is veszlik.Mégsem szegényebb soha a

A káposztalepke

Fehér szárny lebben a kerti csendben,káposztalepke száll könnyed lendületben.Zöld levelek közt harmatra talál,hol szél és illat csendesen összezár. Napfény kíséri lassú útján,szárnya fehérlik a zöld levelek súlyán.Nem kér sokat, csak

Óda a csülkös, körmös pacalról

Ez nem holmi étel, amit csak úgy dobnak,ez olyan dolog, amit kivárnak, hagynak.Bogrács alatt ropog rendesen a tűz,ami jó, az sose készül gyorsan, hirtelenül. Nem étel ez csupán, hanem lassú

Minden, mindenben

Egy álom, mely épp megszületne,mikor dörömbölés lép hirtelen a csendbe.Mint szél, mely letépi a virágot,mielőtt még kibontaná szirmát a világon. Az alkotó, ki művét félbehagyja,ott elmúlás az üres lapok alja.Mert

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x