A kocka száll, miként egy néma test,
s útját követi minden külső-belső nesz.
Nem sejti szem, mi készül odalent,
hol ezer apró ok teremti meg a jövő-jelent.
Nem ész dönt itt, sem hosszú gyakorlat,
a pályán más erők is alakítanak.
A kéz csupán egy kezdő lökést adott,
a többi más okságokból alakulhatott.
A levegő is átír a forgó éleken,
finom nyomot hagy minden részleten.
A mozgás rajza ettől is módosul,
s a végső szám új irányba fordul.
A súrlódás sem hallgat odalenn,
munkája csendes, mégis végtelen.
A felület sok rejtett titka marad,
s a kimenetbe beleszólva hat.
Egy apró rezdülés is messze hat,
parányi eltérés új nyomokat fakaszt.
Ha az okságok ténye egy hajszálnyit eltér,
a végpont eredménye már egészen mást ígér.
A gyakorlat itt kevés előnyt szerez,
mert a rendszer túl sok tényezőt vezet.
A tapasztalat csupán sejtéseket ad,
de a teljes képre ritkán nyit utat.
Mi véletlennek nevezzük a jeleket,
mert elménk még nem érti a rendszert.
A szám, mely végül felülre kerül,
sok-sok fel nem ismert okokból épül.
Az ész feladata mégis fontos maradt,
mert kérdéseivel új forrásokat fakaszt.
A kutatás fénye egyre messzebb ér,
s a rejtett rendből egyre többet visszakér.
Amikor egymás után többször hatos van dobva,
az nem kizárólag az emberi tudástól, hanem az éppen
adott összes oksági összefüggés végeredményétől függ.
Méhes József
(Zümi bá’)