Okosnak lenni

Elsőre hittem, hogy zseni vagyok, ész,
az univerzum is csak általam lett kész.
Aztán a valóság finoman megsúgta,
ez most nem jött össze, te kis hülye puja.”

Később már mondtam, „Ja, hát direkt csináltam!”
közben a homlokom koppant a hibámban.
A tapasztalat drága, de megéri végül,
mert legalább tudom, mit ronthatok el végül.

És ha dicsérnek, „Nézd, milyen okos lettél!”
mosolygok szépen – hát, ne tudd, mennyit estem én.
Mert később okosnak lenni szép dolog tán,
de annak sikerül, aki volt nagyon hülye korán.

Most már tudom, vagy legalább hiszem,
hogy a hülyeség volt a legnagyobb kincsem.
Mert aki nem esik, az nem is kel fel,
aki mindig mindent tud, az nem okos ember.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

SZAKADÉK PEREMÉN

Szakadék peremén ülök, alattam a mélység,Fölöttem csillagokba kapaszkodik az ég.Lábam alatt a mélység, köröttem néma táj,Bennem ezer régi emlék ébred, mi visszajár. A szél a múltam lapjait csendesen forgatja,Az elveszett

BÁRKI MONDHATJA

Van bennünk vágy, mely néha felragyog,ha lehunyjuk szemünket, s magunkra maradunk.Valami hív, bár nem tudjuk, miért,talán egy érintésért, egy szebb holnapért. A testünk időnként csak ölelésetekre vár,hogy mellettetek teljesüljön végre

MINT AZ ÖREG FÁK

Megállunk ott, ahol vén fák őrzik az eget,s úgy érezzük, a csend most átölel minket.Nem szólunk, csak nézzük a viharvert ágakat,s bennük látjuk saját, megélt vágyainkat. Mi is hajlottunk már

KUNYHÓ

Aranyba fordult kint a messzi határ,a tarló fölött megpihent egy madár.A kukoricásban zizegett a levél,végigsimított rajta az őszi szél. Kukoricaszárból épült egy kunyhó,fölötte kéklő ég, körötte tarló.Nem palota volt, mégis

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!