Nyelvében él a nemzet, de nyelvében ott a vágy,
gyermekkel nem áld meg, de ad mámoros csodát.
És aki játszva érzi, hogy mit tud tenni még,
annak minden csókjában újra kel a kéj megint.
A szavak is elpirulnak, mikor a nyelv beszél,
most nem betűkben mond, hanem a test nyelvén.
Ez a nyelvtan más világ, nincs benne ragozás,
csak engedő, reszkető, igenlő vad vallomás.
Mert a nyelv nem nemz, de tüzet gyújt, ha kell,
s az ajkak erdejében vad csillagot lehel.
Ott születik az éjben a testek költészete,
hol minden sóhaj rím, s a csók a refrén benne.
Nyelvében él a nemzet, és kettős lángot ad,
ettől él a lélek, s a test is végtelen boldogabb.
Nem nemz a nyelv, de éltet és világot teremt,
rímben, vágyban, kéjben őrzi a nemzetet.
Nyelvében él a nemzet, de nyelvével még senki nem nemzett!
Méhes József
(Zümi bá’)