A gond halkan lép át a küszöböd felett,
a tegnap árnya megnő a holnapok felett.
A kis gond addig könnyű, míg válladon pihen,
de teherré válik egyszer, ha benned megreked.
A repedt fal sem omlik le rögtön egy napon,
csak nő a rés csöndesen a hideg vakolaton.
Így gyűlik össze bennünk sok halogatott baj,
s mire tennénk végre később, már szól a jaj.
A halogatás eleinte szinte észrevehetetlen,
mint távoli harangszó a ködös végtelenben.
De egyszer egész élted ritmusát veszi át,
s álmatlan éjszakákra cseréli a sokat várt csodát.
Ne félj a terhektől, míg könnyű cipelni,
a kis tüzet könnyebb egy korsó vízzel eloltani.
Mert lánggá nő a szikra, ha széllel összeforr,
s a békés parázsból pusztító tűzvész lesz a gond.
A bölcs nem attól bölcs, hogy mindent könnyen ért,
hanem hogy képes idejében észlelni a veszélyt.
Nem várja meg, míg viharrá nő az esti szél,
már akkor ablakot zár, mikor a lomb csak zenél.
Méhes József
(Zümi bá’)