Ne üss mindig, mindent

Sokáig hittem: jól látom a világot,
s minden kérdésre ismert választ találok.
Aztán egy este csendben mellém ült az élet,
s megmutatta, mennyi mindent nem értek.

A saját igazamhoz úgy bújtam közel én,
mint téli vándor fázva az utolsó tüzén.
Nem vettem észre, hogy a láng, mely átölel,
vakító fényével a látásom fedi el.

Azt hittem, az erő mindig előre visz majd,
hogy minden zárt ajtót betör egy erős kar.
De vannak kapuk, melyek csak csendre tárulnak,
s csak a türelmes, megfontolt kezek előtt nyílnak.

Ma már jobban kell tartanom a bizonyosságtól,
mint a kétely csendes, szürke alakjától.
A kérdések néha többet megadnak nekem,
mint a mindig véglegesnek hitt feleletek.

Mert nem minden szög, ami ellenáll nekünk,
és nem minden hallgatás fordul el tőlünk.
Van, hogy a másik csak arra vár csendesen,
hogy ne megjavítsák, hanem megértsék rendesen.

Lassan megtanultam letenni a vasat,
mely annyi évig vezette a mozdulatomat.
És amikor üres lett végre a tenyerem,
hely maradt benne valami emberibbnek.

De ha mégis újra kezembe kerül a vas,
mely oly sok évig uralta a mozdulatomat,
Remélem, lesz erőm megállni egy pillanatra,
mielőtt a világot ismét szögnek látnám egy feladatra.

Ezért Te is tartsd nyitva elméd minden ablakát,
engedd be a kételyt és a változás szavát.
Nem a kézben tartott szerszám a legnagyobb csapás,
hanem ha a fejünkben lakik örökké a kalapács.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

NE LEGYÉL TRÉFLI

Ne légy tréfli szavakban, tettekben, hitben,ne legyen más az arcod nappal, mint az éjben.Amit ma vállalsz, holnap is vállalnod kell bátran,ne kelljen kaserolnod magad utólag a világban.  Ne kend el

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!