Ne múlj el úgy …!

Ne múlj el úgy, hogy nem is voltál!
Ne légy csak árny, ki nyomtalanul száll.
Legyen szavad, mi fényt teremt még,
legyél szívekben örök élő emlék.

Nem csak nagy tettekben él a létezés,
hanem az, mi benned, tiszta fényben ég.
Egy pillantásban, mely erőt ad át,
egy halk igenben, melyben ott a vágy.

Hagyj egy mosolyt valaki arcán,
egy meleg szót, melyet továbbvihet,
egy emléket, amelyhez visszatérhet,
amikor az idő már zord és hideg.

A jelenléted legyen tiszta láng,
legyen meleg, mi áthat éjszakán.
Ne szavak mondják, „Ő itt járt, talán,”
hanem az érzés, „Itt volt igazán.”

A lángod égjen, mit te adtál,
egy kéz szorítson, mit befogtál.
Nem év a mérce, nem a számok,
hanem a tett, mit más is látott.

Ne múlj el úgy, hogy nyomtalan maradj,
hadd szóljanak rólad emlékező szavak.
Ha tested egyszer messze elpihen,
légy emlék másban – mint fénylő végtelen.

Méhes József
(Zümi bá’)