Az álom-ábránd addig jó barát,
míg ébreszt benned tett-csodát,
de fogva tart, ha nem merész,
s marad a sóhaj – semmibe vész.
Csak képzelet nem ad igazgyöngyöt,
csak édes árnyat, látomás-ködöt,
a tett az, ami valóban számít, éltet,
s végtelen törekvő cselekvést ad neked.
Méhes József
(Züm bá’)
Az 5 éves Gergő és a 7 éves Marci unokámnak ajánlva. Dínó erdő ébred éppen, napfény játszik zöld levélen. Trappolás száll messzi tájon, kaland vár ma minden ágon. Triceratops reggel
Felvettem kabátom, mintha pajzsot vonnék, s kiléptem abból, mit szívemben még tartanék. Te hagytad, hogy menjek – oly könnyűn engedtél, mintha nem is számított volna, hogy ott voltam én. Méhes
A járdán levelek barnán hevernek,egykori zöld álmok most elcsendesednek.Nem lázadnak többé a szél sodra ellen,sorsuk nyugalma átterjed a végtelenre. A fák engedik hullani a lombot,nem számolgatják a tegnapot.Ami készen van,
Úgy érzem, a falhoz kellett volna basznom Téged rég,akkor nem lennél – mint most is – a gödör mélyén még! Méhes József(Zümi bá’)