Az álom-ábránd addig jó barát,
míg ébreszt benned tett-csodát,
de fogva tart, ha nem merész,
s marad a sóhaj – semmibe vész.
Csak képzelet nem ad igazgyöngyöt,
csak édes árnyat, látomás-ködöt,
a tett az, ami valóban számít, éltet,
s végtelen törekvő cselekvést ad neked.
Méhes József
(Züm bá’)
Az ég kettéhasad, fény szövi át az éjszakát, a szél kiált, a föld reszket, és a csend vérző fénnyel telik meg. Méhes József (Zümi bá’)
A nappal színekkel építi rendjét, az éj lebontja, s kitárja csendjét. Hol titkok zengenek hangtalanul, s az élet az öröklét nyomán alakul. Az éberség itt a legfőbb erény, kardja a
Mit számít túlerő, ha ellene bátor szív dobog, ha lelkek acélján nem ejt rést a sok-sok ok. Két harcos áll a szélben, dacuk végtelen, el nem futnak ők, szembenéznek névtelen.
Az ég alatt vad árny borult a tájra, a szél süvöltött, s tenger habja lángra. S a sziklák ormán, ott, hol vége az égnek, két nagy Erő feszült az öröklétnek.