MÁR AZ ELSŐ ELŐTT

Már az első csók előtt tudjuk, mire vágyunk,
a csend mögött közös lángokban állunk.
Közelebb lépünk, s nem kell már semmi szó,
mert bennünk ugyanaz a vágy tomboló.

Nem csak egy érintést akarunk ezen az éjen,
hanem elveszni egymás közelségében.
A vágyunk nem félénk, nem akar visszalépni,
inkább egymás ölelésében akarunk élvezni.

Lassan összeérünk, a világ távol marad,
testünk egyre gyorsabban keresi a másikat.
A csók még gyengéd, de mélyén ott a tűz,
mely egyetlen pillanat alatt egymáshoz fűz.

A gyengédség és a szenvedély összeér bennünk,
s egyre kevésbé tudjuk, hol végződik egyikünk.
Mintha két külön világ egyetlen ritmust találna,
s az éjszaka minden vadsága csak ránk várna.

Nem kell kimondani, mire vágyunk ezen az éjen,
minden mozdulatunk ott ragyog szemünkben mélyen.
A gyengédség most vadabb ritmusra vált,
s a vágyunk elvisz oda, ahol megszűnik minden határ.

A pillanat sodor, de figyelünk egymásra,
együtt felelünk minden apró kívánságra.
A testünk és a lelkünk egyszerre mond igent,
s az éjszaka körülöttünk végleg kiteljesedett.

És mikor újra megcsókoljuk egymást,
már nincs bennünk kérdés, csak közös kívánság.
Amit az első csók elindított közöttünk,
azt az éjszaka mélyén együtt tovább szőjük.

A ruhák lassan lehullanak rólunk,
és zavartan, mégis boldogan egymásra mosolygunk.
Nincs már köztünk semmi, ami távolságot terem,
csak a bizalom és a vágy marad velünk csendesen.

A tenyerünk óvatosan a másikhoz ér,
minden simogatás egy újabb vallomásként él.
Végigjárjuk egymás testét, minden kívánságát,
közelségünk lassan betölti az éjszakát.

A vágyunk egyre mélyebb, egyre szabadabb,
az ölelésünkben minden félelem elmarad.
Egymás lélegzetét hallgatjuk a sötétben,
és elveszünk a közös, forró közelségben.

A vágyunk lángja egyre magasabbra tör,
az ölelésünkben minden távolság összetör.
Egyetlen érintésből egész éjszaka lett,
s két külön világ egymásban kielégülésre lelt.

Ez volt az első, de nem az utolsó,
mert vágyunkban ott él egy újabb közös jó.
Most már tudjuk, milyen közel lenni egymáshoz,
és milyen, amikor két test ugyanarra válaszol.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

„Baszódj meg”

Néha a szó, mit nyersen mond a száj, nem harag, csak túlcsordult rím talán. S ha elcsattan, mint szikra, s végig ég, ott bujkál benne egy gyengéd remény. Egy szó,

Méghogy „Disznó”, méghogy „Áldozat”

A férfi, ha vét, csak „született disznó” marad, mocskos ösztön hajtja, nem látja szabad. A vágy benne tombol, mint részeg vihar, s a bélyeg, mit kap, örökre kitart. A nő,

A mondás ellenére mégis

Férj, feleség, szerető, – mind egy-egy tükördarab, mely visszaveri arcodat, s közben szétvág, ha marad. Mert néha épp az fáj leginkább, hogy ott van még, kihez megszokás köt, nem vágy,

Nyelvében él a nemzet …

Nyelvében él a nemzet, de nyelvében ott a vágy, gyermekkel nem áld meg, de ad mámoros csodát. És aki játszva érzi, hogy mit tud tenni még, annak minden csókjában újra

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!