Magassági repülés

Fehér torony nő az égbe,
szétárad, dagad, nőve, felfelé.
Vörösnégyszögnél szárny rezzen, indulok,
szemem a csúcsot kutatja, fényben tisztulok.

Felhőalap sötétje hívogat,
ott pezseg az élet, ott a vad áramlat.
A termik átlátszó folyama húz,
remeg, mint szétpattanó varázslat.

Valami eszelős kapja ölbe a gépet,
mint titkos kar, mely az égbe vezet.
A varió lüktet, a szív dobog,
ülésbe szorulva új világ forog.

De a toronyban már más a rend,
szilaj erők kavarognak idebent.
A szelíd termik már hirtelen vihar,
és a játékosság villámmá hasad.

A gépet tépi láthatatlan kéz,
fagyott cseppek verik az orrát,
és minden rezdülés figyelmeztet,
egy lépés még, és a Cumulonimbus vár rád!

A gomolyfelhő barát és veszély,
szárnyat emel, de el is nyel, ha nem figyelsz.
Őrülten kell minden emelés,
de csak addig áldás, míg nem vagy túl merész.

Fent a csúcs, a kékbe vágyott ígéret,
de a biztonság az, ami megment téged.
A flieger fordít, spirálba dől ő,
a szív emléket, nem végítéletet őrző.

Megvan a vágyott magasság, fordulok,
a gomoly mögött újra kék az ég.
Tudom, szabadság nincs veszély nélkül,
de az ég tanít – túlélés nélkül nincs újabb repülés.

Méhes József
(Zümi bá’)
(Prof., ahogy Farkas Sándor reptér pk. elnevezett.)

Megosztás:

Kategória további versei

A nosztalgia

A nosztalgia selymes, langyos öncsalás,emlékekből font érzelmi maszturbálás.Tegnap még szidtuk a létet dührohamokban,ma „boldog idők” laknak ugyanazon romokban. Közös nosztalgia: társas önkielégítés,kollektív sóhajokkal végzett múltsimítás, merítés.A szégyenből tanulság lesz, a

Ilyen (is) az élet

A gyermek tiszta lelke még csodákban hinni mer,Míg rá nem omlik lassan a könyörtelen rendszer,S megtanulja, hogy e föld sokszor farkast nevel,Ki gyenge társát mosolyogva nyeli el. A pénz hideg

Harka

Itt a Harka méltóság nevét őrzi a régi igazság,ki a törzsszövetségben volt, mint ítélő magasság.Időbe vésve maradt itt, mint halványodó emlék,a köré nőtt egy falu s az erdős, szelíd vidék.

A csend súlya

Nem attól nagy az ember igazán,ha hangja átzúg mindenki akaratán.Van csend, amely többet mond mindenkinek,mint száz kimondott, üres üzenet. A folyó sem siet a tengerig,mégis minden útja oda visz.A türelemnek

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!