Magamnak lenni

Szeretnék önmagam lenni, de pechem,
hogy minden reggel más fickó kel fel.
Tegnap még filozófus, ma krumplis lángosos,
holnapra ki tudja? Talán légtornászos.

Magam után futok, mint csirke az udvarban,
de mindig elcsúszom egy banánhéjban.
Utánam rohanok, s közben visszaintek,
mint identitás-kerék a durrdefektnek.

Maszkjaim vitáznak, ki hordja a fejet?
Az egyik komolykodik, a másik nevet.
Az önmagam-ügy nálam már komédia,
a valódi énem már hawai-ban nyaralna.

Identitásom pingpongozik velem,
a labda a múlt, az ütőm meg a jelen.
Épp nyernék magam ellen, de hirtelen cselből,
szélvészként futok ki ebből a teremből.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A káposztalepke

Fehér szárny lebben a kerti csendben,káposztalepke száll könnyed lendületben.Zöld levelek közt harmatra talál,hol szél és illat csendesen összezár. Napfény kíséri lassú útján,szárnya fehérlik a zöld levelek súlyán.Nem kér sokat, csak

Óda a csülkös, körmös pacalról

Ez nem holmi étel, amit csak úgy dobnak,ez olyan dolog, amit kivárnak, hagynak.Bogrács alatt ropog rendesen a tűz,ami jó, az sose készül gyorsan, hirtelenül. Nem étel ez csupán, hanem lassú

Minden, mindenben

Egy álom, mely épp megszületne,mikor dörömbölés lép hirtelen a csendbe.Mint szél, mely letépi a virágot,mielőtt még kibontaná szirmát a világon. Az alkotó, ki művét félbehagyja,ott elmúlás az üres lapok alja.Mert

Azt gondolom, hogy Te azt gondolod

Azt hisszük, látjuk már a másik gondolatát,mintha titkos könyvét lapoznánk át egy éjszakán.Nem kérdezünk – ítélünk, hangtalan, keményen,sorsokat döntünk el egyetlen gondolt sejtéssel. Az ember nem attól fél, amit hall,hanem

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!