Magamnak lenni

Szeretnék önmagam lenni, de pechem,
hogy minden reggel más fickó kel fel.
Tegnap még filozófus, ma krumplis lángosos,
holnapra ki tudja? Talán légtornászos.

Magam után futok, mint csirke az udvarban,
de mindig elcsúszom egy banánhéjban.
Utánam rohanok, s közben visszaintek,
mint identitás-kerék a durrdefektnek.

Maszkjaim vitáznak, ki hordja a fejet?
Az egyik komolykodik, a másik nevet.
Az önmagam-ügy nálam már komédia,
a valódi énem már hawai-ban nyaralna.

Identitásom pingpongozik velem,
a labda a múlt, az ütőm meg a jelen.
Épp nyernék magam ellen, de hirtelen cselből,
szélvészként futok ki ebből a teremből.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

CSALÁDI MINTÁK

Már első sírásunk fölött ott áll a család,arcokból, tettekből épül körénk a világ.Nem tudjuk még, mi marad bennünk, mi múlik el,csak tanuljuk: ki ölel, és ki az, aki bántva terel.

ÚJRA MELEGÍTVE

Van, akit az élet mellénk rendelt egykor,s van, kitől elválasztott az idő, jókor,Attól még nem volt hiábavaló a múlt,hogy egy darabig együtt vitt az út. Az emlék nem lánc, ha

VILLÁMOK KÖZÖTT

Siheder voltam, hajtott valami láz,repülni vágytam mindig, nem volt határ.A föld csak visszahúzott, az ég intett felém,szédítő magasság lett otthonom, remény. Ha vihar jött hirtelen, s nem szállhattunk már,volt ki

SEBNYALOGATÁS

Van, ki a múlt sérelmeit őrzi még,s minden új napban ugyanazt látja rég.A tegnap árnyéka vállára nehezül,és saját történetébe lassan elmerül. Aki állandóan sértettnek érzi múltját,úgy érzi, minden helyzetben védeni

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!