Kollektív őrület

Ha egymagad szólsz egy láthatatlanhoz,
kórlap kerül a neved alá most.
Ha tömeg súgja az elképzelthez ugyanazt,
ott már a kollektív hit az úr, nem az agy.

Képzelethez szólsz? Orvos jön érted,
tömegben képzelegsz? Pap ad áldást néked.
Ugyanaz a hang, ugyanaz a semmi,
csak több torok zeng, s azt el kell hinni.

A józan ész itt félreáll,
ha szent szavak közt jár a nyáj.
A kérdés lassan elhal, nincs már jel,
mert észnek nincs helye, ahol csak hinni kell.

Nem az számít, mi igaz vagy nem,
hanem hányan mondják egyszerre fenn.
A többség szava nem bizonyíték,
csak hangosabb, mint a józan ész.

A hit nem fény, csak tompa zaj,
mely eltakarja, hogy hol a baj.
Nem gyógyít, csak érzéstelenít,
hogy ne lásd, ha üres itt mind.

Az ember nem Istenre vágyik,
hanem arra, hogy ne legyen egyedül.
De vedd észre, a tömeg nem társaság,
csak sokszor sokszorosított magány.

Ha egy ember egy képzeletbelivel beszélget, akkor az őrült.
Ha ugyan ezt tömegek teszik, akkor az vallás!

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Az öngyilkos

Nem meghalni kíván, csak élni másként, de zárva minden út, s az ég határként. A terhek súlya roskaszt, összetör, a szív kiált, de hangja nem gyönyör. Még nem a halált

Hit, kétely, fanatizmus

A hit, ha él, mint láng lobog, s nem fojtja el, mit szív dobog. De hogyha kővé dermed el, börtönné válik hirtelen. Mert hinni kell és kérdezni, nem félni, inkább

Az ámokfutás kora

Az ámokfutás bennünk él, mélyen, rejtve, képernyők fénye mossa szét az elmét benne. Léptünk gyorsul, s ha megállnánk, félünk tőle, a csendben meghallanánk, mi megy bennünk tönkre. A gyermek is

Az árulás

Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!