Kollektív őrület

Ha egymagad szólsz egy láthatatlanhoz,
kórlap kerül a neved alá most.
Ha tömeg súgja az elképzelthez ugyanazt,
ott már a kollektív hit az úr, nem az agy.

Képzelethez szólsz? Orvos jön érted,
tömegben képzelegsz? Pap ad áldást néked.
Ugyanaz a hang, ugyanaz a semmi,
csak több torok zeng, s azt el kell hinni.

A józan ész itt félreáll,
ha szent szavak közt jár a nyáj.
A kérdés lassan elhal, nincs már jel,
mert észnek nincs helye, ahol csak hinni kell.

Nem az számít, mi igaz vagy nem,
hanem hányan mondják egyszerre fenn.
A többség szava nem bizonyíték,
csak hangosabb, mint a józan ész.

A hit nem fény, csak tompa zaj,
mely eltakarja, hogy hol a baj.
Nem gyógyít, csak érzéstelenít,
hogy ne lásd, ha üres itt mind.

Az ember nem Istenre vágyik,
hanem arra, hogy ne legyen egyedül.
De vedd észre, a tömeg nem társaság,
csak sokszor sokszorosított magány.

Ha egy ember egy képzeletbelivel beszélget, akkor az őrült.
Ha ugyan ezt tömegek teszik, akkor az vallás!

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Háborús vészhelyzet

A kormány mondja: háború van, súlyos, komor,a szó úgy esett a népre, mint éjben a Thor.De nem lángol a ház, nem dübörög a föld,csak rendelet nő, s minden más eltűnő.

Vízióm a szárnyas magról

Megálltam csendben a tompa ég alatt,szürke por ült a fáradt ágak alatt.Szárnyas mag forgott hangtalan körén,mint eltévedt sors a mindenség ölén. Egy árva fa állt kőbe zárva ott,gyökerét betonba szorította

Az agresszió megítélése

Láng csap fel éjben, távoli ég alján,robaj ver visszhangot Irán sok falán.Hírek sodródnak szél hátán át,sorsokról suttog a megtört világ. Műhold tekint le a földre némán,képek beszélnek por és rom

Csak vagyunk

Galaxisok égnek a fekete éjen,hideg törvény mindegyik szemében.Nem hallják meg, ha van földi sikoly,pályájukon haladnak, mint néma boly. Ha meteorit, kisbolygó zúdul alá vadul,nem alku tárgya, vissza nem fordul.A becsapódás

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!