Ha egymagad szólsz egy láthatatlanhoz,
kórlap kerül a neved alá most.
Ha tömeg súgja az elképzelthez ugyanazt,
ott már a kollektív hit az úr, nem az agy.
Képzelethez szólsz? Orvos jön érted,
tömegben képzelegsz? Pap ad áldást néked.
Ugyanaz a hang, ugyanaz a semmi,
csak több torok zeng, s azt el kell hinni.
A józan ész itt félreáll,
ha szent szavak közt jár a nyáj.
A kérdés lassan elhal, nincs már jel,
mert észnek nincs helye, ahol csak hinni kell.
Nem az számít, mi igaz vagy nem,
hanem hányan mondják egyszerre fenn.
A többség szava nem bizonyíték,
csak hangosabb, mint a józan ész.
A hit nem fény, csak tompa zaj,
mely eltakarja, hogy hol a baj.
Nem gyógyít, csak érzéstelenít,
hogy ne lásd, ha üres itt mind.
Az ember nem Istenre vágyik,
hanem arra, hogy ne legyen egyedül.
De vedd észre, a tömeg nem társaság,
csak sokszor sokszorosított magány.
Ha egy ember egy képzeletbelivel beszélget, akkor az őrült.
Ha ugyan ezt tömegek teszik, akkor az vallás!
Méhes József
(Zümi bá’)