Kiegyensúlyozott kézfogás
Határozott kéz, de nem szorít,
mint aki tudja, meddig tart a hit.
Nem ural, nem von vissza semmit,
csak jelen van, s önmagát jelenti.
Erő és béke egyensúlya él,
nem sürget, nem menekül, nem ítél.
Mentális rend, nyugodt figyelem,
a mozdulatban belső fegyelem.
Nyugalom árad ujjain keresztül,
egyensúly szól, nem kérkedik, nem feszül.
Az erő ott, hol test és lélek egy,
a kéz tanít – harmóniát jelent.
Puha kézfogás
A kéz alig érinti a másikat,
mintha bocsánatot kérne a mozdulat.
Nem mer jelen lenni egészen,
csak átcsúszik a pillanaton csendesen.
A test tanulta meg ezt a módot:
kevesebbnek lenni, ha túl sok volt a múlt.
Az idegrendszer halkra vált,
nehogy újra túl közel jöjjön a világ.
Döntést halogat, tekintet lent,
a psziché védekezve ment.
Érzékeny, de törékeny a hit,
a kézmozdulat önmagát rejti itt.
Rövid, gyors kézfogás
Gyors mozdulat, már el is enged,
mintha a közelség idővel többet kérne, mint lehet.
A kéz nem marad, nem időz,
mert a mélység sokat ígér, de túl sokat őriz.
A kapcsolat nem mélyülhet el,
mert a rendszer gyors kilépést tervez.
Az idegrendszer mobil, de fáradt,
nem pihen, mert egyetlen pontban támad.
Ez a kötődés nem hideg, csak óvatos,
mert a múltban a közelség vesztese volt.
A kéz gyors, mert a psziché azt tanulta,
hogy a távolság biztonságot adna.
Izzadt kézfogás
Nedves tenyér, gyors szívverés,
a valódi pillanat túl sok lett rég.
Szorongás fut az idegen át,
a test mondja ki, mit tilt a száj.
Mentálisan túlterhelt mező,
pszichés hullám, mely időnként kilő.
Az idegrendszer túlhúrozott,
az értelem szabadulni akar ott.
Pszichésen itt megfelelés lakik,
a vágy, hogy elfogadjanak valahogy, valakik.
A lélek azért gyenge – mert túl sokat hord,
és pihenni szeretne, mielőtt összeroppan most.
Elnyújtott, kétkezes kézfogás
Két kéz tart egyet túl sokáig,
mintha az elengedés megszüntetné a világot.
Az érintés többet kér, mint ad,
mert a kötődés önmagát keresi a másikban.
A határok elmosódni kezdenek,
a mozdulat identitást is jelent.
Empátia vagy birtoklás,
attól függ, hogy él-e odabent más.
Ez a kézfogás akkor gyógyító,
ha tudja: a másik nem tulajdon.
A pszichés érettség itt abban áll,
ha nem oldódja fel a másik önállóságát.
Túl erős kézfogás
A szorítás túl pontos, túl erős,
mintha a világ mindig ellenség volna, s dühös.
A kéz nem enged, mert nem tanulta még,
hogy a közelség nem mindig veszély.
A psziché feszült, készen áll,
mintha minden érintés támadás.
A kontroll nem választás már,
hanem túlélési szabály.
A szorításban tűz lobog,
de nem irányított, csak tombol.
Aki így fog kezet, nem tanult még békét,
csak hiszi, hogy az erő védelmet ígér.
Méhes József
(Zümi bá’)