Két harcos

Mit számít túlerő, ha ellene bátor szív dobog,
ha lelkek acélján nem ejt rést a sok-sok ok.
Két harcos áll a szélben, dacuk végtelen,
el nem futnak ők, szembenéznek névtelen.

Mert világ is ringhat négy erős karon,
s ha összeforr az akarat, az ég is lehajol.
A csata lehet vesztett, de nem veszhet a hit,
mely két szívben egyesülve lángra gyúlik itt.

S ha ketten maradnak, világ se dől össze,
mert az álmok tüze hajnalra nő messze.
A végsőkig állni, ez az ő parancsuk,
s míg él bennük hit, az idő is hatalmuk.

A szám nem határoz, lehetnek csak ketten,
de állnak a viharban, lánggal a testben.
Ha egy szív lobog, fény gyúl az égen,
ha kettő, fenséges tűz ég örök létben.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

SZAKADÉK PEREMÉN

Szakadék peremén ülök, alattam a mélység,Fölöttem csillagokba kapaszkodik az ég.Lábam alatt a mélység, köröttem néma táj,Bennem ezer régi emlék ébred, mi visszajár. A szél a múltam lapjait csendesen forgatja,Az elveszett

BÁRKI MONDHATJA

Van bennünk vágy, mely néha felragyog,ha lehunyjuk szemünket, s magunkra maradunk.Valami hív, bár nem tudjuk, miért,talán egy érintésért, egy szebb holnapért. A testünk időnként csak ölelésetekre vár,hogy mellettetek teljesüljön végre

MINT AZ ÖREG FÁK

Megállunk ott, ahol vén fák őrzik az eget,s úgy érezzük, a csend most átölel minket.Nem szólunk, csak nézzük a viharvert ágakat,s bennük látjuk saját, megélt vágyainkat. Mi is hajlottunk már

KUNYHÓ

Aranyba fordult kint a messzi határ,a tarló fölött megpihent egy madár.A kukoricásban zizegett a levél,végigsimított rajta az őszi szél. Kukoricaszárból épült egy kunyhó,fölötte kéklő ég, körötte tarló.Nem palota volt, mégis

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!