Karácsony

A konyhából fahéj illata száll,
minden porcikán béke jár.
A csend is beszél, suttog, mesél,
a szív hallgatja, s a csoda újra él.

A csomag nem számít, ha ki is nyílik,
ha a mosoly őszinte, már szép itt.
Az ajándék nem tárgy, nem pénz,
hanem hogy itt vagy – ennyi elég.

S ha valaki most egyedül van,
a csillagfény hozzá is halad.
Egy gondolat, egy halk ima,
a szív már nincs egyedül annyira.

S ha majd elcsitul a szent zene,
maradjon bent mindenkiben a béke.
Mert nem múló pillanatnak kellene lenni,
hanem valódi szeretetnek, mely értünk fog felelni.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

SZAKADÉK PEREMÉN

Szakadék peremén ülök, alattam a mélység,Fölöttem csillagokba kapaszkodik az ég.Lábam alatt a mélység, köröttem néma táj,Bennem ezer régi emlék ébred, mi visszajár. A szél a múltam lapjait csendesen forgatja,Az elveszett

BÁRKI MONDHATJA

Van bennünk vágy, mely néha felragyog,ha lehunyjuk szemünket, s magunkra maradunk.Valami hív, bár nem tudjuk, miért,talán egy érintésért, egy szebb holnapért. A testünk időnként csak ölelésetekre vár,hogy mellettetek teljesüljön végre

MINT AZ ÖREG FÁK

Megállunk ott, ahol vén fák őrzik az eget,s úgy érezzük, a csend most átölel minket.Nem szólunk, csak nézzük a viharvert ágakat,s bennük látjuk saját, megélt vágyainkat. Mi is hajlottunk már

KUNYHÓ

Aranyba fordult kint a messzi határ,a tarló fölött megpihent egy madár.A kukoricásban zizegett a levél,végigsimított rajta az őszi szél. Kukoricaszárból épült egy kunyhó,fölötte kéklő ég, körötte tarló.Nem palota volt, mégis

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!