JÓKÍVÁNSÁG

Álljon a stelázsid roskadásig tele,
legyen minden polca jóval megrakva, telve.
Befőtt, lekvár, méz és finom falatok,
hirdessék, hogy nálad jól telnek a dolgos napok.

A stelázsi nem más, mint gondoskodás,
mögötte sok munka, szeretet, fáradás.
Minden polca meséljen egy kicsit rólad,
arról, hogy mennyi mindent tenni tudtad.

Legyen dió, mogyoró, aszalt szilva,
kamrád minden polca jóval megrakodva.
Amit a föld adott, őrizd meg szépen,
hogy jusson belőle másnak is bőven.

Legyen liszt a zsákban, burgonya ládában,
hagyma, bab és lencse várjon a kamrában.
Rizs, dara, tészta álljon kéznél,
ne kelljen aggódni a holnapi kenyérért.

Legyen mindig hely egy újabb üvegnek,
s legyen örömöd a szívből jövő tettnek.
Ha valaki kopog, nyíljon ki az ajtó,
a vendéget is várja friss kenyér és jó szó.

Jöjjön jó termés, békés, szép esztendő,
a kamrádban mindig legyen elegendő.
A tél se hozzon gondot, az ősz adjon bőséget,
a tavasz pedig ébresszen új reménységet.

Ne csak a stelázsi roskadjon a jóktól,
legyen tele életed sok vidám pillanattól.
Család, barátok üljenek körödbe,
s ne költözzön soha szomorúság a szívedbe.

Méhes József
Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

A MOHOS-TÖBÖR SZÉLÉN

Bükkben a Mohos-töbör szélén állok,köd fátylán át a lankás mélybe látok.Harmat csillan a fűszál hegyén,sűrű pára ring a föld mély gödrén. Mészkő rejtőzött itt a mélyben,vízcsepp járt rajta csöndességben.Eső oldotta

SZAKADÉK PEREMÉN

Szakadék peremén ülök, alattam a mélység,Fölöttem csillagokba kapaszkodik az ég.Lábam alatt a mélység, köröttem néma táj,Bennem ezer régi emlék ébred, mi visszajár. A szél a múltam lapjait csendesen forgatja,Az elveszett

BÁRKI MONDHATJA

Van bennünk vágy, mely néha felragyog,ha lehunyjuk szemünket, s magunkra maradunk.Valami hív, bár nem tudjuk, miért,talán egy érintésért, egy szebb holnapért. A testünk időnként csak ölelésetekre vár,hogy mellettetek teljesüljön végre

MINT AZ ÖREG FÁK

Megállunk ott, ahol vén fák őrzik az eget,s úgy érezzük, a csend most átölel minket.Nem szólunk, csak nézzük a viharvert ágakat,s bennük látjuk saját, megélt vágyainkat. Mi is hajlottunk már

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x