Itt van az ősz

A járdán levelek barnán hevernek,
egykori zöld álmok most elcsendesednek.
Nem lázadnak többé a szél sodra ellen,
sorsuk nyugalma átterjed a végtelenre.

A fák engedik hullani a lombot,
nem számolgatják a tegnapot.
Ami készen van, földre ér,
nincs benne kérdés, nincs benne miért.

A szél mesél, de nem hangosan,
csak vállhoz ér, s továbbrohan.
Tanítja, miként kell menni,
s mikor jobb megállni, pihenni.

Madárraj húz el a felhők alatt,
szárnyukon viszik a hallgatag utat.
Nem búcsúznak, csak indulnak el,
tudják, az idő nem vesz semmit el.

A patak lassúbb, mélyebben szól,
vizében az idő elidőz, nem sodor.
Nem siet sehová, csak vezet,
s megtanít hinni a jelenben, csendesen.

A fenyők illata hűvösen él,
benne a tél halk ígérete kél.
Nem fenyeget, csak felkészít,
mint csönd, mielőtt a hó megérint.

A világ most egyszerű és igaz,
nem harsog, nem ígér nagy vigaszt.
Csak megmutatja, mi marad,
ha lehullnak a fölösleges falak.

Az ősz nem tanít, nem magyaráz,
csak jelen van, és ez elég talán.
Ha hagyom, hogy mellettem haladjon,
csendesebb és megértőbb maradok.

Méhes József
(Zümi ’bá)

Megosztás:

Kategória további versei

Ember, mint gejzír

Izland földjén a csend, nem mint imádság,hanem mint teljesség és múlt-jelen világ.Magma, kő, tűz és jég egymástól nem fél,mint test és lélek külön – mégis egyként él. A táj kemény,

Ki, mit érdemel

Mindig nyíljon virág a sírodon,madár daloljon égi kóruson,patak csobogjon közeli partokon,fény táncoljon örökzöld lombokon. Ló legeljen sírodon – ne csak szó legyen,mert halmodon csak rét füve terem.Ne gyúljon mécses, ne

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!