Ilyen vagyok

Ha nincs ki mérjen, akkor is túlmutatok,
saját árnyékomon is átlépve járok.
Semmi nem formál egyformára már,
mert bennem létezik a mindentől eltérő határ.

Ha egyedül lennék az Univerzumban,
az énem akkor is mindenkitől másként lobogna.
Ha nem volna senki, aki kényszerítve jelez,
akkor is bennem élne mindaz, mi a sorból kivezet.

A végtelen térben járva is egyedül vagyok,
mégis minden lépésemben mást-mást adok.
Saját szabályokkal mástól másként létezek,
mert bennem él az, amitől minden sorból kilépek.

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Beágyazott visszajelzések
Az összes hozzászólás megtekintése

Megosztás:

Kategória további versei

Blauburger vére

Egy barátom tiszteletére! Kőszeg lankáin fürtök érnek, bíbor színük fényben égnek. Pincék mélyén a csend figyel, bor születik, mi szívre lel. Dombok ölét napsugár simítja, csillog a szem, ha a

Pitypang

Sárga Nap a fű fölött, szél viszi a vágyadat. Elpattan a pillanat, és újjászületik egy világ. Méhes József (Zümi bá’)

Aratás

(Régi aratások emlékére.) Hajnal bontja szét az éj köpenyét, harmat fénylik a fűszál hegyén. A föld lélegzik, frissen, halkan, búza tenger ring aranyban. A kaszások vállán súly a világ, markukban

Békéscsaba ébredése

Mikor a föld még puszta volt, sivár, az Alföld néma, árva rónaság. Csak szél sodorta múlt porát a tájon, s csend borult a végtelen határon. A török dúlt sokáig, utánuk

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x