Ne a pillanatban élj, hanem Hálóban,
összefüggés feszüljön minden tettben, szóban.
Ez a Mátrix, nem költői túlzás,
minden mozdulatod következményt hordozzon át.
Mikor sorban állsz, s a jó fénye rád zuhan,
mögötted türelmetlenség feszül hangtalan.
Van, kit előre engedsz olykor még,
suttogják: „puhapöcs” vagy, könnyű prédaként.
Tévednek, mert ez nálad nem vak megszokás,
nálad mérlegelés van, pontos előrelátás.
Mimika, gesztus, szó és tett árul másról jelent, jövőt,
mások csak embert látnak, te láss terhet és erőt.
Előrelátásod ne legyen zajos erény,
csak felismerés a dolgok mélyén.
Tetted ne legyen hősi, ne kérjen tapsot, fényt,
csak simítson ki egy helyzetet, mint víz a medrét.
Van, ki a keménységben lel menedéket,
más a közöny mögé zárja a lelkét.
Van, ki erőt harsog, hogy félni ne kelljen,
de te csendben figyelj, hogy értened lehessen.
Mondják: mindenki a maga árnyéka,
mintha ez végső válasz volna.
De tudd, az árnyék csak következmény,
a fény irányától függően más-más a kép.
Ha senki sem látna, és nem emlékezne rád,
akkor is tégy úgy, ugyanazon a jól változó skálán.
Mert nem az a lényeg, ki adja meg válaszaid értékét,
hanem, hogy mindig vállalod-e amit tettél rég-még.
Méhes József
(Zümi bá’)