IDŐZZÜNK CSAK EL…

A végtelenben csillagok fénye ragyog,
a tér mélyén lángolnak távoli galaxisok.
Az anyag, az energia és a tér valóság,
de az idő is az, vagy csak gondolati alkotás?

A tér befogadja a végtelen csodát,
de ki látta az idő valódi alakját?

Mégis mérjük vele a létnek útját,
s ráépítjük napjaink csalóka valóságát.

Nincs teste, nincs súlya, nem fogja kéz,
nem láthatja szemünk, bár múlásról beszél.
Azt mondjuk, hogy rohan, hogy tovaszáll,
pedig csak a változás az, mi új alakra talál.

Az óra mutatója körbe-körbe jár,
a számlap minden számán újabb helyre áll.
Nem az időt látjuk, csak a mozgást mérjük,
a változás ritmusát elménkben percekben értjük.

Az óra ketyegése nem az idő szava,
csak mozgó mutató, a számlapnak karja.
A másodperc emberi, megszabott mérték,
nem a mindenségben létező örök érték.

Naptárba zárjuk a napok sorát,
évekkel mérjük az életünk útját.
A mindenség változik, ezt látja a szem,
az idő fogalmát csak hozzáteszi az értelem.

A térkép nem a táj, csupán a valóság mása,
a fogalom nem a lét, csak magyarázata.
Bármily pontos rendszert alkot az elme,
a mindenség egésze nem férhet bele.

Az idő nekünk mankó, biztos kapaszkodó,
a változó világban nekünk rendet alkotó.
Segít eligazodni a napok sodrában,
de csak eszköz a véges értelmünk markában.

Ha nem volna ember, ki számolná az éveket,
ki osztaná múltra, jelenre, jövőre a végtelent?
A mindenség akkor is változna, alakulna,
de senki sem mondaná, hogy valami is múlna.

A múltban-jövőben utazni csak képzeletben lehet.
A térben utazás is csak az éppen adott helyzetben
történhet!

Подумайте об этом!

Méhe József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

Seprűk

Az új seprű suhanva csillog, mint a fény, a por fél tőle, reszket mindenhol szegény. De bölcs a régi, nem rohan, csak nevet, tudja, a sarokok rejtik a szemét-tereket. A

Gondold meg

A tett vagy mulasztás az élet tengerén, árnyat vagy fényt szór a világ peremén. Amit teszünk, vagy csendben hallgatunk, mindig visszhangzik és örökké hordozzuk. A szándék is út, mely lélekből

Az örökkévaló

Az ember régóta kérdi, mi a mindenség titka, miért születik a világ, s mivé lesz holnapra? Tudás hiányában lelkéből szövi saját istenei arcát, az égbe rajzolta összes félelme vigaszát. Az

Csakis így

Alkoss. Ha nem jó, változtass. A jót mástól is fogadd el. Ha bármi tarthatatlan, engedd el. Méhes József (Zümi bá’)

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x