A hűség tiszta állapot, még megcsalás nem borítja el,
a lélek benne, csendes tó, nem látszik még mi új kel.
De mélyén ott lapul a kérdés, ami belénk mar,
vajon meddig tart a fény, s mikor jön el a zavar.
A megcsalás előtti béke könnyű, lebegő, puha fény,
nem kell javítani, nem kell múltat félrerakni szét.
De értéke éppen abban áll, hogy egyszer még elveszhet,
s ettől válik igazzá benne minden csend és szeretet.
A két megcsalás közti hűség más: küzdelmesebb mező,
ahol a lélek fáradtabb, s mégis tovább remél, erő.
Ez a hűség már felvértezett, tudja, hol törik a csend,
és minden új napon dönteni kell – kit tart meg a rend.
Ezért a hűség két megcsalás közt vagy első előtt él,
nem romboló, őszinte – az ember változóbb, mint a szél.
Hűség akkor marad erős, ha látja saját gyengeségét,
s mégis vállalja a másikért naponta új elköteleződését.
A hűség tehát nem az, hogy sosem remeg meg a hang,
hanem, hogy a megcsalás után is összeforrhat a dallam.
S ha egyszer elveszik, még visszatérhet új alakban,
mert az emberben él a vágy, hogy szeressen hű maradva.
Amennyiben a férj / feleség kielégít és jól érzed magad vele – mindegy, hogy kié…! Igen? Nem?
Méhes József
(Zümi bá’)