Hit, kétely, fanatizmus

A hit, ha él, mint láng lobog,
s nem fojtja el, mit szív dobog.
De hogyha kővé dermed el,
börtönné válik hirtelen.

Mert hinni kell és kérdezni,
nem félni, inkább érteni.
Mert kétely nélkül a világ
vak út, s a hit csak pusztaság.

A kétely – hajszálrepedés,
mely fényt ereszt a falon át.
S amit beenged, az az élet,
nem puszta szó, de valóság.

A kétely nem tagad, csak óv,
mint eső mossa a valót,
Hogy fény derüljön, hol a sötét,
s az értelem hol szunnyad még.

A hit és kétely – testvérpár,
egyik sem nélkülözhet mást.
Ha egy hiányzik, vége már,
s a lélek újra szerte-messze száll.

A fanatikus nem beszél,
nem hall, nem lát, csak harcra kél.
A saját igazságát harcba ő viszi,
s a másét nem is akarja érteni.

A fanatikus harsogás
elnyomja csendben az imát.
S ki hinni vágyott valaha,
most fél, mert látja hova visz sora.

Hát őrizd a lángot, és ne zárd be,
ne félj, ha néha meginogsz hitedben.
Mert ha a hitben nincs kérdés többé,
akkor csak börtön van, és te rab lettél.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Ami visszatart

Van benned álom, fénylőn lágy, de suttog egy hang, ne csináld! Nem más szól így, csak gondolat, mi benned él, s hatalmad ad. De lásd be, a gát csak képzelet,

A véletlen és a szabad akarat

Nincs véletlen, a rend öröktől fogva áll, az okság szövi egybe a létezés fonalát. Minden tettünk előzmény súlyát hordozza, s minden perc jövőt szül, törvényként hozva. Nincs szabad akarat –

A nemtudás bástyája

Itt e század, csupa fény, csupa zaj, Mindenki bölcs, csak ne kérdezd, mi a baj! Okos a telefon, a gazdája nem, De fotózni tud – már az is értelem! A

Ahol egyszer lomb voltál…

Ahol egyszer lomb voltál fent az égen, ne térj vissza gyökérnek a mélybe. Ha fényben jártál, ne vágyj újra árnyra, Ne add lelked át a múlt hatalmának. Mert lombként éltél,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!