A hit, ha él, mint láng lobog,
s nem fojtja el, mit szív dobog.
De hogyha kővé dermed el,
börtönné válik hirtelen.
Mert hinni kell és kérdezni,
nem félni, inkább érteni.
Mert kétely nélkül a világ
vak út, s a hit csak pusztaság.
A kétely – hajszálrepedés,
mely fényt ereszt a falon át.
S amit beenged, az az élet,
nem puszta szó, de valóság.
A kétely nem tagad, csak óv,
mint eső mossa a valót,
Hogy fény derüljön, hol a sötét,
s az értelem hol szunnyad még.
A hit és kétely – testvérpár,
egyik sem nélkülözhet mást.
Ha egy hiányzik, vége már,
s a lélek újra szerte-messze száll.
A fanatikus nem beszél,
nem hall, nem lát, csak harcra kél.
A saját igazságát harcba ő viszi,
s a másét nem is akarja érteni.
A fanatikus harsogás
elnyomja csendben az imát.
S ki hinni vágyott valaha,
most fél, mert látja hova visz sora.
Hát őrizd a lángot, és ne zárd be,
ne félj, ha néha meginogsz hitedben.
Mert ha a hitben nincs kérdés többé,
akkor csak börtön van, és te rab lettél.
Méhes József
(Zümi bá’)