A harmatcsepp apró, mégis egész,
benne a világ kerek és mesés.
Tükör, mely visszaad egy darab eget,
és megszépíti a legegyszerűbbet.
Minden reggel újra születik,
és minden reggel el is veszlik.
Mégsem szegényebb soha a táj,
mert a szépség nem fogy, csak továbbáll.
Ha ránézek, az idő megpihen,
a perc kisimul, s lassúbb lesz velem.
Egy cseppnyi fény tanítja a szemet,
hogy a kicsiny is hordhat végtelent.
A rét frissebb, a szíved könnyebb,
mert láttál valamit, ami nem kér többet.
Egy cseppnyi fény elég volt ahhoz,
hogy másként nézz a mindenkori naphoz.
Mire tovább indulsz, a harmatcsepp már nincsen,
csak benned fénylik egy aranyló tincsen.
Egy áttetsző szépség, egy mindig tiszta jelen,
mit lelkedben nem töröl el soha semmi sem.
Méhes József
(Zümi bá’)