Tokaj felé az ember indul lelkesen,
hol hegy, víz, bor beszél veled csendesen.
Ott vár egy hely, hol megpihen a szó,
a Gyepszél panzió: a nyugalmat adó.
Itt a vendég nem sorszám, nem név,
hanem valóság, aki megérkezett épp.
A ház figyel rád, csendesen ölel,
és megtart, míg a világ odakint siet.
A „gazda” mosolya nem tanult forma,
szívből jön, mint a napfény sugara.
Egy jó szó, egy tanács, egy kedves figyelem,
máris otthon vagy, s ezt észre sem veszed.
A Gyepszél panzió emlék marad,
ami nemcsak fénykép, hanem érzés maga.
Egy belső hely, ahová visszatérsz,
ha zajos lesz a világ, és csendet kérsz.
Tudni fogod, bármerre is visz az utad,
hogy van egy hely, mi mindent megmutat.
Tokajban, ahol szív, táj, emberség összenő,
a Gyepszél panzió az, mi lelkedet megőrző.
Méhes József
(Zümi bá’)