Gyepszél

Tokaj felé az ember indul lelkesen,
hol hegy, víz, bor beszél veled csendesen.
Ott vár egy hely, hol megpihen a szó,
a Gyepszél panzió: a nyugalmat adó.

Itt a vendég nem sorszám, nem név,
hanem valóság, aki megérkezett épp.
A ház figyel rád, csendesen ölel,
és megtart, míg a világ odakint siet.

A „gazda” mosolya nem tanult forma,
szívből jön, mint a napfény sugara.
Egy jó szó, egy tanács, egy kedves figyelem,
máris otthon vagy, s ezt észre sem veszed.

A Gyepszél panzió emlék marad,
ami nemcsak fénykép, hanem érzés maga.
Egy belső hely, ahová visszatérsz,
ha zajos lesz a világ, és csendet kérsz.

Tudni fogod, bármerre is visz az utad,
hogy van egy hely, mi mindent megmutat.
Tokajban, ahol szív, táj, emberség összenő,
a Gyepszél panzió az, mi lelkedet megőrző.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Nem az számít…

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

Álom és valóság

Álmomban az enyém vagy – mert látlak, életemben az álmom vagy – mert várlak. E kettő együtt maga a lét, s az ember őrzi örök kettősségét. Ha kezed nem ér

Ne csak álmodj

Az álom-ábránd addig jó barát, míg ébreszt benned tett-csodát, de fogva tart, ha nem merész, s marad a sóhaj – semmibe vész. Csak képzelet nem ad igazgyöngyöt, csak édes árnyat,

Belső Napunk

A külső égbolt zúghat bármikor, vihar keringhet, porrá hullhat a rend, de bennem fényben oldódik a gond, s az örök Nap győz minden csend felett. Így hordjuk mind a titkot,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!