A tett vagy mulasztás az élet tengerén,
árnyat vagy fényt szór a világ peremén.
Amit teszünk, vagy csendben hallgatunk,
mindig visszhangzik és örökké hordozzuk.
A szándék is út, mely lélekből fakad,
kezdeti rezdülés, mely alakot ad.
A szándékosság, de a gondatlanság is él,
s formálja világunk, akár a Nap vagy a szél.
A mulasztás csendje is szóvá lehet,
súlyosabb néha, mint ezernyi tett.
Mert nem csak az árt, ki a rosszra tör,
de az is, ki némán, tétlen, mást gyötör.
Minden választás – kapu vagy sötét kút,
hol árnyék vár ránk, vagy nyugodt életút.
Ember, mindig gondold végig mit teszel,
mert tetted vagy mulasztásod örökké veled.
Méhes József
(Zümi bá’)